Ki vagy te?
Már régóta szeretlek. Még nem ismertelek, de már akkor is szerettelek, mert élni akartam az élettel.
Léteztél a sejtjeimben, és üzentél nekem, nem hallottalak, nem láttalak, mégis éreztelek, szerettelek, pedig rossz voltál hozzám. Üzentél, hogy merre keresselek, ha túl messzire kerülnénk egymástól, mert magányos voltam.
Üzentél nekem, amikor a hegytetõn állva szél üvöltését hallgattam, és leereszkedtem hozzád.
A te szavadat hallottam, apró ízeltlábúak neszezésében, amikor behunyt szemmel feküdtem a fûben, mert egy pillanatra lekapcsoltam a vakító fényt, hogy megpillantsam a sötétségben raboskodó természetet, és
és továbbra is csak vártalak. Nem tudtam, hogy létezel,